Ma egy kifejezetten rossz napra ébredtem. Okot ilyenkor nem tudok mondani, csak azt, hogy nagyon kell sírni és mindenen kell sírni.
Ezeken a napokon listát csinálok a fejemben, pro és kontra felirattal. Mázlistának mondhatom magam, a jó dolgok vannak többségben, hiszen senki nem beteg, szépen élünk, nincs hitelünk, mégis baromira sajnálom magam.
Szerencsémre délután találkozóm volt egy kedves baráttal, akinél az elején jól kisírtam magam és 4 óra múlva vidáman távozva hazaszáguldottam a családomhoz, akiket imádok. Vacsorával vártak! Hangulatom a tökéletes szintre ugrott.
Mindig kell egy ilyen barát, egy ilyen vacak napon, de sajnos nincs mindig kéznél és kérni sem szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése