.... a nyaralásnak.
Tegnapelőtt és tegnap két roppant szomorú gyereket vigasztaltam, mert haza kell indulni. A nagy még sírt is. Igazából nem azért szomorúak, mert utálnak otthon lenni, hanem mert itt kell hagyni a "barátokat", az imádott animátorokat.
Aztán leesett, hogy nekem is itt kell hagyni a kényelmes kis piros nyugágyamat és a minden reggeli nyugalmamat, ahol olvasgattam, a szobánk teraszát. Eldöntöttem, hogy ma reggel órára kelek (bár eddig minden reggel magamtól ébredtem 6 körül, biztos ami biztos, beállítom az ébresztőt) és olvasok egy utolsót, nosztalgia.
Nem jött össze! Ma reggel annyira tűzött a nap, mint eddig egyik reggelen sem, hamar beűzött a szobába.
Kilátás Ez a bokor veszi körbe a másik oldalon, de a nap miatt nem sikerült a fotó |
Minden csodás volt! Köszönöm!