2016. július 30., szombat

Vége ....

.... a nyaralásnak.
Tegnapelőtt és tegnap két roppant szomorú gyereket vigasztaltam, mert haza kell indulni. A nagy még sírt is. Igazából nem azért szomorúak, mert utálnak otthon lenni, hanem mert itt kell hagyni a "barátokat", az imádott animátorokat.
Aztán leesett, hogy nekem is itt kell hagyni a kényelmes kis piros nyugágyamat és a minden reggeli nyugalmamat, ahol olvasgattam, a szobánk teraszát. Eldöntöttem, hogy ma reggel órára kelek (bár eddig minden reggel magamtól ébredtem 6 körül, biztos ami biztos, beállítom az ébresztőt) és olvasok egy utolsót, nosztalgia.
Nem jött össze! Ma reggel annyira tűzött a nap, mint eddig egyik reggelen sem, hamar beűzött a szobába.

Kilátás
Ez a bokor veszi körbe a másik oldalon, de a nap miatt nem sikerült a fotó
De a kis pirosamat meglátogattam és azon írom ezt a bejegyzést.
Minden csodás volt! Köszönöm!

2016. július 29., péntek

2016. július 25., hétfő

Hajnalban olyan békés

Tegnap este éjfél körül feküdtünk, de reggel 6-kor kipattant a szemem. Eszembe nem jutott visszaaludni, inkább kiültem a teraszra olvasni.
Csend volt, még a madarak sem csipogtak.
Aztán éledezni kezdett a környezetem, egyre több szomszéd szoba lakója ült ki a teraszra, én pedig kiolvastam D. Tóth Kriszta Lolával az élet könyvét.

Kép a könyvből.
Saját szerkeztés
Már nem aktuálisak a történetek, hiszen leányaim 13 és 11 évesek, de ettől függetlenül roppant módon élveztem. Nagyon tetszik Kriszta stílusa!

2016. július 24., vasárnap

Kilátás

Olvasás közben, néha ezt bambultam a kényelmes pirosból

Ez rám várt!

Finom reggeli után sétálni indultam a Kolping szálloda dimbes-dombos, gyerekzsivalytól hangos "utcácskáin".
Nem tartott sokáig a túrám, mert pár lépés után ebbe a székbe ütköztem!


Most itt ülök egy nem tudom milyen fa árnyékában, fúj a szél, a közeli medence vize csobog és szép az élet!