A mai reggelen ismét feljött a 2015 év elején elhunyt nagynéném végrendelete. Mint kiderült bátyámnak még mindig böki a csőrét, hogy a nagynéném végrendeletben mindenét rám hagyta. (nyugodtan hagyhatta volna a bátyámra is) Bátyám azt gondolta, hogy miután mindent lerendeztem a hagyaték körül, igazságosan osztozok.... Én úgy gondoltam, ha nem is igazságosan, de azért kap. Nem volt neki elég.....
De ez mind "mellékes" most, ez csak a kiindulás volt! Nap mint nap eszembe jutnak nagynéném kutyái, akiket elvittem elaltatni. Úgy gondolom Kávé kutyánk pont olyan természetű, mint az egyik elaltatott kutyus. Hülye gondolat, de azt érzem "visszajött hozzánk" az egyik kutya és így gyakori lelkiismeret furdalásom van!
Na, most ebben a lelki állapotban leledzem és könnyezem....
