2017 novemberében néztük meg Andi barátnőmmel a Centrál színházban Pokorny Lia egyszemélyes darabját. Ez egy olyan előadás, amibe bevonják a közönséget. Pár igen apró szerepet a nézők alakítanak. A darab megkezdése előtt Lia kijött a színházterem elé és sárga papírokat osztott. Ezeken voltak azok a dolgok, amikért (szerinte) érdemes élni. Próbáltam menekülni :) , de kaptam egyet és mikor ránéztem nem hittem el, hogy tudott ennyire személyesbe belenyúlni!!
Holnap betöltöm a 40. életévemet, ezért ma baromi szentimentális estém van!
Kb. 8-10 éves voltam, mikor apukám, persze amikor időben érkezett haza, esténként mesélt nekem. Nem könyvből, hanem fejből. A 30 évvel később kapott sárga papíron lévő alakok voltak a főszereplők. Én mondtam a címet, ő kiagyalta a történetet. Mindegyik saját volt, egyik sem emlékeztetett a tv-ben látottakra. Még most is hallom, ahogy apu meséli. A szája széle picit össze van tapadva, halkan mondja, majdnem suttog. Ha izgalmasabb rész következik, ami mindig volt, kicsit meggyorsította a beszédet, de a hangszín ugyanolyan maradt. Csodálatos volt!
Hasonlóan mint Lia alakítása a darabban!
6 éve nem tölti velem a születésnapomat..... na, megyek sírni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése