Pénteken és szombaton is sokat sírtam, de ez már lassan hozzátartozik a mindennapokhoz. Így vezetem le a feszültsége. Van amikor jól esik, van amikor kifejezetten utálom.
Pénteken azért pityeregtem, mert most már örök rejtélyként marad, hogy a nagynéném miért adta zálogba az arányait, azt váltottam ki.
Szombaton azért folytak könnyek az arcomon, mert leadtam a nagynéném 10 és 11 éves kutyáját a gyepmesteri telepen, akiket nagy valószínűség szerint el fognak altatni. Persze rám volt mérges az ott dolgozó nő, pedig igazán nem tehetek semmiről.
 |
| Innen |
Vasárnap végre nem sírtam, sőt mosolyogtam, sokat mosolyogtam! Azok a pillanatok sokkal jobbak...
Ójaj, a kutyákok! :-(
VálaszTörlésReméljük, hogy kifelè jössz már a gödörből..
pusziölelés*