Van egy közmondás: "nem szokta a paraszt a szántást" és most ezen a héten bejött. Mondjuk nem nehéz nekem, aki általában napi 8 órát dolgozik és mivel a 2 gyerek hazajövetele általában tőlem függ, ki is esik a kezemből a toll.
Hétfő délutánomat egy szülői értekezlet és egy kései bevásárlás hosszabbította meg, fürdésre estem haza.
Keddi kötelező könyvelői tanfolyam után futott be egy hívás, hogy az otthon, sérv műtétből lábadozó férjem helyett, nekem kéne vásárolni és elszállítani a dolgokat egy Pesten elhelyezkedő helyre. Meg is történt, ismét fürdésre jutottam haza.
Szerdámat, úgy gondoltam, nem teszi tönkre semmi, tévedtem. Nagy leányom már 9 éve külön angolra jár, de most úgy látszik nagyon megharagudott a tanárra, mert tavaly november óta kisebb-nagyobb súrlódások vannak közöttük és a mai napot választotta a tanár, hogy ezt kiadva magából könnyes búcsút vegyünk egymástól egy időre.
Csütörtökön könyvvizsgáló érkezett hozzánk, aki elég messze lakik tőlünk, így anyu felajánlotta, hogy aludjon nála. Ezen felbuzdulva, a kedves könyvvizsgáló, este 7-ig nem is akarta befejezni a munkát. Ezen a napon jött el az a pillanat, hogy nem a megszokott éjszaka 11-kor tértem nyugovóra, hanem 8.30 környékén már lecsukódtak a szemeim.
Pénteken a könyvvizsgáló még mindig közöttünk, de aznap a gyermeki különórák miatt, többször meg kellett szakítani a munkát, így 3 körül már fel is adtuk. De ezután se volt nyugtom, menni kellett vásárolni, de nem ám egy helyre, ugyanis másnak családi összejövetelre voltunk hivatalosak, ahova sütit, ajándékot, virágot kellett vinnünk.
 |
| Baromi fáradtan |
Ám jött az apró öröm, ismét egy telefon segítségével, ismét egy régen hallott baráttól, egy szerencsére gyakran találkozós barát által. Persze ismét jól esett, köszi!
:)))
VálaszTörlésde amik most megragadták a figyelmemet:
1. Andris jól viseli a tétlenséget?
2. Tényleg 9 éve különangoloztok? o_o
:)))
1) egészen jól, köszi! Az a baj, hogy nagyon ráér gondolkodni. Viszont bármelyik helyszínelőkről kérdezhetsz, nagyon penge benne. :)
VálaszTörlés2) pontos évszámot nem tudok, csak arra emlékszem, hogy Zsófit még abban az első hordozóban vittem magammal, amikor Nórinak órája volt. Még felülni sem próbálkozott, ezért gondolom, hogy 2005 ősze óta járnak ugyanahhoz a nőhöz. Persze voltak kisebb nagyobb kihagyások.